Eduardo Paolozzi Dávid-feje jól példázza, hogy a részek összessége nem azonos az egésszel. Ami egyszer szétesett, azt nehéz újra összerakni. Vagy eleve nem volt úgy jó, és a mi közreműködésünk kell ahhoz, hogy megszülessen valami? A darabkák úgy kapnak (új) értelmet, ha mi illesztjük őket egymáshoz. Nyilván Paolozzi is így gondolja, ha elkészítette ezt a szobrot.
Szeretem az olyan alkotásokat, ahol a művész valamilyen klasszikus emléket értelmez újra. A szobrászatban meg kimondottan izgalmas tud lenni, ha az eredeti mellett többféle anyagot használ az alkotó.
 |
| Eduardo Paolozzi: Michelangelo Dávidja, 1987 |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése