A halál diadala 1.

Halottak napja alkalmából egy olyan válogatást terveztem, ami a halál témájának a művészetekben való megjelenését mutatja be. Persze a képsor nagyon önkényesen szelektált és persze hosszan lehetne még folytatni a témát. A bibliai és mitológiai jelenetek illetve a szerelem mellett talán a halál a művészetek leggyakoribb témája. Gondolataiban biztosan mindenki sokat foglalkozik vele, ismeretlen volta miatt nagyon kíváncsivá teszi az embereket. Igyekszem a kronológiai sorrendet betartva bemutatni a halál-képzet változásának néhány érdekes állomását. Hogy ne legyen olyan tömény, több felvonásban terveztem felvezetni a témát.

 

Az egyiptomiak elképzelése szerint a földön töltött idő csak egy szakasza a lélek életének, ami a megfelelő előkészületek után a halálban is folytatódik. A fáraók esetében különösen fontos a felkészültség. Tutanhamon a történelem szempontjából közepesen fontos uralkodó volt (i.e.1335-25), de a majdnem teljes egészében fennmaradt sírlelete világhírűvé tette. A képeken a fáraó harmadik, legbelső színarany koporsója és sírkamrájának falképei láthatók. A koporsó ember alakú, a Tutanhamon köldökénél látható narancsszínű kettős gyűrű az örökkévalóságot jelképezi, a lábait átfogó szárnyas istennők pedig a hieroglif felirat szerint pártfogásukba veszik a fáraót annak halála után.

A secco falképeken Tutanhamon bárka-útját láthatjuk, amit halála után tesz meg az alvilág felé (balra fent), közvetlenül mellette a fáraó temetési szertartásán megjelenő személyeket látjuk: Ay (Tutanhamon rokona és egyben utódja), Horemheb (a hadsereg vezetője), Anheszenamon (Tutanhamon felesége). Alatta pedig az éjszaka 12 pávián alakú démonját láthatjuk. A mellette lévő falrészen a fáraó Ozirisszel találkozik, és ő maga is átalakul.

Az ókori görög művészet utolsó virágkora a hellenizmus volt, amelynek szobrászatában már megjelentek az egyszerű, hétköznapi jelenetek is. Az élethez pedig hozzátartozik a halál is, így a korszak egyik legszebb példája a Haldokló gall nevű szobor, egy görög mű római másolata az i.e. 1. századból. Egy összecsukló, halálosan megsebesített barbár fiút látunk, aki utolsó perceiben a fájdalmat próbálja elviselni. Szerintem nagyon megható, őszinte ábrázolás.

Következő állomásunk Pisa lenne, ugyanis a Campo Santo temetőben fennmaradt egy freskóciklus az 1330-as évekből, ez a Halál diadala. A készítője valószínűleg Buonamico Buffalmacco. Az általam választott jeleneten egy előkelő társaság szembesül a halállal. A lovon érkező, vadászatról hazatérő figurák megállnak 3 király koporsója előtt. A három hulla az oszlás különböző fázisaiban van ábrázolva. A nemesek pedig rádöbbennek: ők sem menekülhetnek a halál elől. Hiába gazdagok, fiatalok és szépek, a halál őket is eléri egyszer. Memento mori – tartsd észben a halált!

A leghíresebb ember, akinek a halálát mindenki ismeri, Krisztus. Természetesen rengeteg alkotás ábrázolja Jézus kereszthalálát, én mégis az egyik legismertebb magyar festő oltárképét választottam. Ez itt a selmecbányai oltár Keresztre feszítés-képe MS Mestertől. A hagyománynak megfelelően Krisztus jobbján a szerettei, balján az ellenségei láthatók. Mivel az oltár 1506-ban készült, nem meglepő, hogy a Megváltó halálát okozó római katonákat MS Mester török ruhába öltözteti – a magyaroknak ekkor ők voltak a fő ellenségei. Jézus teste igazán elrettentő, egy szinte már bomló tetemre hasonlít. Elrettentő, megdöbbentő, kifejező.