Hihetetlen élményben volt részem, és ezt muszáj leírnom. Pár napig Esztergomban voltunk, és egy kedves ismerősöm elintézte, hogy megnézhessük a Vármúzeumban a kápolnát és studiolot. Ez azért nagy dolog, mert egyébként az évek óta tartó restaurálások miatt nem látogathatók. Főleg mióta a kutatások szerint elképzelhető, hogy a studiolo négy kardinális erényt ábrázoló freskóit Botticelli készítette. Ez az elmélet persze nagy vitákat váltott ki, de gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy egy esetleges magyarországi Botticelli-falkép megléte nem csak művészettörténeti kérdés. A sétán maga a restaurátor, Wierdl Zsuzsa volt a vezetőnk, aki egy fantasztikusan kedves és energikus nő. (Az elmélettel kapcsolatos elfogultságomat tovább súlyosbítja, hogy a művészettörténet oldaláról Prokopp Mária vizsgálta a freskókat, aki pedig egyetemi tanárom volt.) A viták miatt Wierdl Zsuzsa egyébként azt mondta, bárcsak egy kevésbé híres festő jött volna ki, akkor biztos többen hinnének nekik, de hát bizonyos elemeket csak Botticellinél találtak meg analógiaként. De vissza az elejére...
Az esős időben elképzelni sem lehet jobb programot mint egy egész délelőttös freskó-bemutató. Wierdl Zsuzsa először a falképek technikai hátteréről beszélt, hogyan lehet restaurálni, leválasztani a képeket. A 30-as években egyszer már javítva voltak a freskók, ehhez a magyar kormány a híres Mauro Pelliciolit hívta meg, aki azonban az idő rövidsége (Szent István halálának 900. évfordulójára készen kellett lennie a munkálatoknak) és a korlátozott technikai lehetőségek miatt telecementezte és műanyagozta a falképeket. Ezeket a töméseket kellett először is eltávolítani.
További nehézséget okozott, hogy az olasz restaurátorok sok helyen átfestették a figurákat. (Erre azért volt szükség, mert a törökök például az összes emberi figurának kiverték a szemét, illetve írást kapartak a freskók felületére.) De a 30-as években megfestett szemeket, hajakat, kezeket meg hogy elemezzen egy művészettörténész? Ezeket is el kellett távolítani, hogy „tisztán” lehessen vizsgálni a studiolo négy kardinális erényét.
De hogy ezek után, a töredékes, rongálódott képekről hogyan lehet megmondani, hogy ki készítette, na az az igazán érdekes. A megmaradt részletek is számos apróságot, ravaszságot árulnak el a festőről. Az aranyozás például. Ha van lehetőség élőben, közelről megnézni a freskókat, látszik, hogy a göndör hajfürtöknél, a csúcsfények helyén igazi aranyszemcsék vannak – és azok nem a mésztartalmú vakolat kicsapódó kvarckristályai!
Egy másik érdekesség Botticellivel kapcsolatban, hogy nem szeretett füleket festeni. Tessék megnézni a híres festményeit, ott is inkább eltakarta a fület hajtincsekkel, ahol meg látszik, elég suta a formája. Ezt példázza Temperantia fején a fül többszörös átfestése. Próbálkozott a festő. Ha már a mértékletességnél tartunk: az a finoman döntött fej, vöröses haj és tojásdad alakú arc Botticelli más műveiről már ismerős lehet. A festő múzsája a gyönyörű Simonetta Vespucci volt, és szinte az összes 1480-as években készült képén feltűnik. (Persze hogy meg kellett őt ennyiszer örökíteni, hiszen fél Firenze szerelmes volt belé.)
 |
| A négy kardinális erényt a keresztény vallás Platóntól vette át. Balról haladva az első a Prudentia/Bölcsesség, akinek könyv és kígyó van a kezében. A második Temperantia/Mértékletesség, ő egy korsóból tölti a vizet egy másikba. Fortitudo/Erő a következő, erejét egy óriási márványoszlop megtartásával demonstrálja. Végül pedig Iustitia/Igazság kardot és mérleget tart a kezében. |
Az esős időben elképzelni sem lehet jobb programot mint egy egész délelőttös freskó-bemutató. Wierdl Zsuzsa először a falképek technikai hátteréről beszélt, hogyan lehet restaurálni, leválasztani a képeket. A 30-as években egyszer már javítva voltak a freskók, ehhez a magyar kormány a híres Mauro Pelliciolit hívta meg, aki azonban az idő rövidsége (Szent István halálának 900. évfordulójára készen kellett lennie a munkálatoknak) és a korlátozott technikai lehetőségek miatt telecementezte és műanyagozta a falképeket. Ezeket a töméseket kellett először is eltávolítani.
További nehézséget okozott, hogy az olasz restaurátorok sok helyen átfestették a figurákat. (Erre azért volt szükség, mert a törökök például az összes emberi figurának kiverték a szemét, illetve írást kapartak a freskók felületére.) De a 30-as években megfestett szemeket, hajakat, kezeket meg hogy elemezzen egy művészettörténész? Ezeket is el kellett távolítani, hogy „tisztán” lehessen vizsgálni a studiolo négy kardinális erényét.
De hogy ezek után, a töredékes, rongálódott képekről hogyan lehet megmondani, hogy ki készítette, na az az igazán érdekes. A megmaradt részletek is számos apróságot, ravaszságot árulnak el a festőről. Az aranyozás például. Ha van lehetőség élőben, közelről megnézni a freskókat, látszik, hogy a göndör hajfürtöknél, a csúcsfények helyén igazi aranyszemcsék vannak – és azok nem a mésztartalmú vakolat kicsapódó kvarckristályai!
 |
| Temperantia/Mértékletesség |
Egy másik érdekesség Botticellivel kapcsolatban, hogy nem szeretett füleket festeni. Tessék megnézni a híres festményeit, ott is inkább eltakarta a fület hajtincsekkel, ahol meg látszik, elég suta a formája. Ezt példázza Temperantia fején a fül többszörös átfestése. Próbálkozott a festő. Ha már a mértékletességnél tartunk: az a finoman döntött fej, vöröses haj és tojásdad alakú arc Botticelli más műveiről már ismerős lehet. A festő múzsája a gyönyörű Simonetta Vespucci volt, és szinte az összes 1480-as években készült képén feltűnik. (Persze hogy meg kellett őt ennyiszer örökíteni, hiszen fél Firenze szerelmes volt belé.)
 |
| Temperantia/Mértékletesség |
Érdemes megnézni Fortitudo arcát is, hozzá egy még inkább egyértelmű párhuzamot lehet megnevezni: fejvonala egy az egyben követi a Vénusz születése című kép jobb szélső alakjának (az egyik Hóra) arcát. Az Erő kezében egy buzogányt is tart, ennek a pontos másolatát is csak Botticelli egyik rajzán találták meg.
 |
| Esztergom, studiolo, Fortitudo arcának rajza - Vénusz születése, Hóra |
A kutatások harmadik szereplője Vukov Konstantin, aki építészeti szempontból nézte meg a freskókat. Az esztergomi studiolo falán a négy erény egy loggián áll, aminek árkádjai a Colosseum homlokzatára hasonlítanak – Botticelli 1480-82 között Rómában festette a Sixtus-kápolnát, személyesen is ismerhette az Amphitheatrum Flaviumot. A dolgozószoba mennyezetén egyébként egy zodiákus ív futott végig, ezeknek a töredékeit is ismerjük.
 |
| A zodiákus ív részlete |
 |
| A studiolo rekonstruált rajza - Vukov Konstantin |
Szintén Vukov vizsgálta a Fortidudo kezében tartott oszlopfőt is. Ez egy fantázia-oszlopfő, az építészetben nem létezik, de egy festő fejében igen. Egyetlen ugyanilyen oszlopfőt találtak Botticelli Madonna della Loggia című képén.
 |
| Botticelli: Madonna della Loggia, 1467, Uffizi |
Ez az érvsort persze Wierdl Zsuzsától, Prokopp Máriától és Vukov Konstantintól származik, bárki elolvashatja a könyvükben vagy megnézheti a filmjükben. Azonban személyesen látni ezeket freskókat óriási élmény volt. Felmászhattunk a restaurátorállványra, odahajolhattunk közel, hogy megnézhessük az apró részleteket. Wierdl Zsuzsa pedig fantasztikus előadó, lelkesedése óhatatlanul átragad a hallgatóra is!
A Múzeum kérése az volt, hogy repro fényképeket ne készítsünk, csak a csoportot lehetett fotózni, ezért a képek az Artmagazin honlapjáról és Az Erények nyomában című könyvből (Prokopp-Vukov-Wierdl) származnak.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése