A szőlő művészete

A legtöbb szőlőültetvényen most hétvégén szüretelnek, gondoltam, ennek alkalmából összegyűjtök néhány szőlős műalkotást. Hiszen a szőlőből nemcsak bort lehet készíteni - bár is kétségtelenül nagyon jó produktum -, de a művészetnek is fontos része. Azért jó a szőlő, mert fontos szimbólum a keresztény ikonográfiában, de helye van a görög mitológiában is, illetve remek gyümölcscsendéletek része lehet.

Rögtön az első nagy kedvenc! Praxitelész elég nagy zseni volt. Egyébként szobrász a klasszikus görög korban. Az eredeti szobor nem maradt fenn, de márványmásolatokból ismerjük: Hermész vigyáz a még gyermek Dionüszoszra, aki már kicsiként is nagy érdeklődést mutatott a szőlő iránt. Hermész incselkedik vele, egy szőlőfürtöt nyújt felé, de nem engedi, hogy a kis Dionüszosz elérje. Praxitelész lágyít a kontraposzton, ezért Hermész testének nagyon finom hajlása lesz, az egész szoborcsoport izgalmas lesz a finom mozdulatoktól. Mivel márványból készült a képen látható másolat, szükség volt egy támasztékra is (drapériás oszloptörzs), hogy megtartsa a nehéz kő súlyát.

Lucas Cranach Szőlőfürtös Szűz: Bár Cranach rengeteg portrét festett barátjáról, Martin Lutherről, művészetének főszereplője a Nő. Itt éppen Mária. A szokásos ábrázolást itt egy szőlőfürt egészíti ki, amit fontos Krisztus-szimbólum. Egyrészt csodatételeire utal - és itt szeretném az egyik kedvenc német együttesemet idézni: "Ganz ohne Drogen geht es nicht, es wird auch immer so sein. Und Jesus sah das genauso, denn aus Wasser machte er Wein." -, másrészt a szüretelés és borkészítés azt is jelképezni, ahogy az emberek "feldolgozzák" és megértik Krisztus tanait. Újabb idézet következik:

"Én vagyok az igazi szőlő növény, és az én Atyám a szőlősgazda. Levágja mindegyik szőlővesszőmet, amelyik nem terem gyümölcsöt. Azt pedig, amelyik gyümölcsöt terem, megmetszi és megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanításaim által, amit mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én is bennetek maradok. A szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt önmagában, hanem csak a szőlő növényen. Ugyanígy ti sem teremhettek gyümölcsöt, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlő növény, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem." (János, 15)

Giuseppe Arcimboldo képeit mindenki ismeri. A játékos, témához illő tárgyakból, növényekből összerakott képei sorozatokba rendeződnek, itt az (egyik) Ősz látható. Prágában, II. Rudolf udvarában is szép lehetett az ősz, ezen az "évszakportrén" a figura haja van szőlőből. Szép göndör fürtök!

Caravaggio úr nemcsak a szórakozáshoz értett, hanem a festészethez is, de mindkettőhöz igen jól. Bacchus-a a nézőt próbálja borral kínálni. Csábító tekintete és testtartása illően gyümölcsökkel és borral van kombinálva, hogy biztos legyen a siker. Aki még így sem ismerné fel a boristent, fején a koszorú szőlőlevelekből van fonva.

Van Caravaggio-nak egy másik Bacchus-képe is, de itt betegen, görnyedve ábrázolja. A sápadt színek, az erőtlen test és a bágyadt tekintet valóban gyengének mutatja a görög istent. Az attribútumai itt is szerepelnek, hogy emlékeztessenek Bacchus igazi, magabiztos énjére.

Caravaggio festményét Cindy Sherman is feldolgozta. A szerepjátszó portréiról híres művésznőről korábban már volt szó, de a szőlő miatt itt is helye van. A fotói általában a női szerepek sokszínűségéről szólnak.

Egy másik nagy kedvenc a holland barokk csendéletfestészet. Amit most Willem Kalf képvisel egy szőlős kompozícióval. Az ilyen reggeliző képeknek nevezett műveken rengetegféle szimbólummal utalnak az élet véges voltára, a hívságok, a falánkság bűneire, és persze a kiutat jelentő megváltásra. A szőlő persze itt is Krisztusra utal, míg a díszes kupa, a megkezdett citrom és a hervadó virágok a földi javak mulandóságára figyelmeztetnek. A jobb szélen egy kis torkos mókus jelképezi a mértéktelenséget.

Még mindig barokk, ez Pierre Mignard Szőlős Madonnája. A szőlő itt is Krisztusra és a fent idézett példázatára utal. A versailles-i kastélyban is tevékenykedő festő képén Mária a gyermekének kínálja a szőlőt, Jézus azonban ránk, nézőkre tekint. Nekünk ajánlja a szőlőt, és a tanításait is.

Természetesen a biedermeier finomkodó festészete is felfigyelt a kellemes, paraszti világ ábrázolásához köthető szőlőre. Így Ferdinand Georg Waldmüller is megfestette a szüretet, de nem is a kemény munka a fontos (az csak a háttérben kapott helyet), hanem a szőlőt csipekető gyermekek. Az előtérben az idill megtestesítője, a szőlő.

A szőlő bűvköréből a az impresszionisták és örököseik sem este ki: Claude Monet, (a színtévesztő?) Vincent Van Gogh és Paul Cézanne következik. Érdekes, hogy egy egyszerű csendéleten is mennyire felismerhető a három művész saját stílusa. A gyümölcsök szimbolikus jelentés nélkül, színfoltokként is csodálatosan festenek.

Szerencsére Alfons Mucha sem tud kimaradni a gyűjteményből. Számtalan tematikus plakátja, sorozata között a szőlő többször is helyet kap, én most az egyik Őszt bemutató művét választottam. Mintha a gyümölcsök még inkább kiemelnék a nő szépségét, gömbölyű formáit. A póz, a keret, a nő tekintete és a kompozíció is teljesen muchás.

És végezetül Andy Warhol, aki bebizonyítja, hogy a szőlős még mindig népszerű, pláne egy pop art sorozat főszereplőjeként. Nemcsak Marylin Monroe-nak állnak jól az élénk színek.

Nektek melyik tetszik? Vagy kimaradt valami?