Semmi sincs elintézve

Aki keres, az talál. Méghozzá kincset! Az állítás mindenképpen igaz a Goethe Institut kiállításaira. Nincsenek nagyon bepromózva, kvázi csak akkor értesül róluk az ember, ha utána néz (persze, hiszen ezek nem profitorientált gigatárlatok), de sokszor nagyon érdekes dolgokat hoznak össze. Most Klaus Staeck Nichts ist erledigt / Semmit nem intéztünk el című plakátkiállítását néztem meg - érdemes volt. A német művész munkáival a klímaváltozásra, az emberiség romboló tevékenységére hívja fel a figyelmet, kicsit demagóg, de nagyon hatásos módon. Nagyon sok humor, irónia és cinizmus van a képeiben, de hogy ezek hassanak, szükség van némi némettudásra. A plakátok ugyanis kivétel nélkül német nyelvűek. Sok közülük megrendelésre vagy egy-egy reklámpályázatra készült, Staeck például dolgozott már együtt a Greenpeace-szel és Shell-lel is.

Vigyázat, művészet! Ha robban a világ, olyan alkotók törnek elő, mint Rembrandt vagy Picasso.

Staeck gyakran használja fel híres festmények elemeit, hogy azokat újrakomponálva, más kontextusba helyezve meghökkentse a nézőt. Üzenetközvetítéshez ez jó módszer, kissé elcsépelt, de működik.A plakátoknak sokszor konkrét címzettje van, nem csak úgy általánosságban az emberiséget ostorozza Staeck, hanem cégeket szólít meg. Ez persze veszélyes játszma. Politikkunst.

A Goethe Institut egyik munkatársa nagyon kedvesen felkapcsolta a lámpákat, amikor észlelte, hogy a kiállítást nézem.

Ez a Nichts ist erledigt kiállítás reklámplakátja: 225 éves Goethe.

Johann Heinrich Wilhelm Tischbein: Goethe a római Campagnán

Gyere a szabadba, barátom!

Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett, 1818

A talaj pusztul, a víz pusztul, a levegő pusztul, az erdő pusztul, az állatok pusztulnak - Hurrá, mi élünk!

Mindennapi mérgünket add meg nekünk ma!

Ezzel a kevéske szeméttel csak elboldogulunk tán'. A szeméthegy a német egységet szimbolizáló kölni dómot takarja.

Albrecht Dürer: A nagy fűcsomó, 1503/1987

Vissza a természetbe!

Édouard Manet: Reggeli a szabadban, 1863

Piknik ma, Staeck plakátján, és egykor Manet szerint. Manet festménye annak idején botrányt okozott, a nő "reggeliként" feltálalt meztelenségével, most ezt használja ki a német művész, hogy újra provokáljon a képpel. A célpont a német társadalom: főszereplőink az erdőbe Mercedes-szel hajtottak be, az előtérben halomban hevernek a kiürített kólásdobozok, jobb szélen pedig ott az elmaradhatatlan hűtőtáska.

Némi magyarázkodás a végére: mivel a plakátok Klaus Staeck műalkotásai, direkt nem reprodukciókat akartam készíteni, ezért ferde a képek szöge, illetve a fotókon sem is változtattam semmit utólag. Továbbá anyagi előnyöm sem származik abból, hogy a blogomban felhasználom a fotókat. :)

További infók a kiállításról itt.