Séták

Mivel mostanában nem dolgozom – vagyis nem úgy dolgozom, mint egyébként -, de a barátaim igen, kénytelen vagyok programokat kitalálni magamnak napközbenre, hogy ne haljak meg az unalomtól. A szokásos takarítás meg nyelvtanulás mellett, most úgy határoztam, bemegyek sétálni a belvárosba. A legfőbb célom az volt, hogy megnézzem a Belvárosi Plébániatemplom bő egy éve felfedezett Anjou-kori freskót. Maga a templom is érdekes (szoktam is tanítani): ez a főváros legrégebbi, ma is használatos keresztény temploma, és nagyon jól végig lehet rajta követni a stíluskorszakokat.

Tavaly márciusban tovább bővült a templom látnivalóinak sora, ugyanis a szentélyben felfedeztek egy Mária-falképet, ami feltehetőleg a 14. század közepéből származik. A megtalálása óta restaurált freskót egyébként a szentélykörüljáró legkeletibb gótikus falfülkéjében láthatjuk, kb. 2-3 méteres magasságban. Ez lehetett a középkorban a templom főoltárképe.

Az istenszülő gyermekével az ölében egy perspektivikusan ábrázolt, geometrikus díszítésű trónon ül. Mária és a kis Jézus ruhája kék színű, ami isteni mivoltukat jelképezi. A kék azért is volt Isten színe, mert nagyon drága volt a lapis lazuli (a kő, amiből a kék festékport nyerték), az ára az aranyéval vetekedett. A Belvárosi Templom freskójának kékjét azonban nem lapis lazuliból nyerték, hanem a legújabb kutatások szerint egy felvidéki bányából hozatták. A tény, hogy az egykori Magyarország területén kék festék előállításához szükséges követ bányásztak, még további vizsgálatok alapját képezi.

A körüljáró többi gótikus falfülkében nagyon töredékes Passió-képek vannak. A freskó megtalálása óta már sor került a restaurálásra és a művészettörténeti kutatásra is. A beszámolóban említik, hogy az ultrahangos felvételek tanúsága szerint Mária a jobb kezében egy almát tart. Ez pedig egy régóta ismert párhuzamra utal. Az alma Évára és a bűnbeesésre utal, Mária pedig azért tartja a kezében, mert ő hozza helyre Éva hibáját, az emberek bűnét. Gábriel arkangyal a következő megszólítással üdvözli Máriát (a latin Biblia szövege szerint), amikor Isten fiának fogantatásáról ad hírt neki: „Ave Maria” – visszafelé Eva Maria, vagyis Mária visszafordítja Éva tettét.

A freskó megtekintése persze nem volt olyan egyszerű, mint amilyen könnyen átsiklottam az akadályozó tényezőkön a beszámoló eddigi részében. A szentély ugyanis a körüljáróval együtt le volt zárva, és hiába ért csak térdig a kerítés, gondoltam mégsem lépek át csak úgy rajta. Vártam, aztán kijött egy néni a sekrestyéből, aki hívott egy férfit, akinek elmondtam, hogy mit szeretnék. Kicsit úgy éreztem, lebecsülnek engem, de azért beengedtek. Azt mondták,a fotózáshoz külön engedély kell a plébániáról, aminek most lustaságból nem jártam utána. Amúgyis tudtam, hogy az interneten sokkal jobb képek vannak, mint amilyeneket én csinálni tudnék.

 És ha már a Március 15-e téren jártam, megnéztem az átalakítás után Contraaquincum emlékeit. A rómaiak által alapított kikötőváros falait a talajszintbe épített üveglapok teszik láthatóvá – fotózni azonban nem volt értelme. A romok szemlélése közben kőtáblák és a burkolatba vésett információk egészítik ki az élményt.

 A Váci utcán sétáltam tovább, hogy megnézzem a Vörösmarty téri végén álló, felújított Váci1 üzletházat. Az épületet csak október 13-án nyitják majd meg, de a külső már így is tetszetős. Az ORCO beruházását Christian Biecher álmodta meg. (Nem ez a francia építész első budapesti munkája, hiszen a Szervita térre is tervezett már irodaházat például.) A Pesti Hazai Első Takarékpénztár reprezentatív székházát annak idején (1911-15) Alpár Ignác tervezte, és olyan művészek dolgoztak rajta, mint Róth Miksa vagy Maróti Géza. De még dolgoznak a leendő üzletközponton, ki-bejárkálnak a munkások, és kemény arcú biztonsági őrök állnak a bejáratnál. Még szerencse, hogy a Váci utcában vagyunk, és mindenkinél fényképezőgép van, különben lehet, hogy belekötöttek volna, mit csinálok én.

 Végül, mielőtt metróra szálltam volna, megálltam egy percre a Fashion Streeten. Itt áll ugyanis az Első Magyar Festészeti Akadémia épülete, amelyet az itáliai származású Marastoni Jakab alapított 1846-ben.

 Szépen felújították ezt az épületet is, de azt hiszem, a finanszírozót a Fashion Street  egységesen szép látványa jobban érdekelte, mint a Marastoni-Akadémia megléte.

Azt hiszem, fogok még így sétálgatni.