Marketing és drogprevenció Cseszneken

Hát a cseszneki várhoz azért kicsit többet kellett sétálni, mint a Váci1-hez :) De ez a mostani séta is nagyon tanulságos volt, és a beszámoló is mélyebb lelki szinteket kíván mozgósítani. Szóval van ez a vár - már elég régóta - Cseszneken, de én csak most jutottam el ide, és persze rögtön gondolkodóba ejtett. Viszont kezdjük az elején.




A cseszneki vár építését is az 1241-42-es tatárjárás után kezdték el, a "beruházó" Cseszneki Jakab, királyi kardhordozó volt. Oklevélben viszont csak 1281-ben említik először az erődítményt. A 13. századi építkezésekből csak az alapfalak maradtak fenn, a régészek kutatásai szerint téglány formájú lehetett az első épület, amit aztán a 14. század folyamán teljesen lebontottak.


Ám még mielőtt ez megtörtént volna, jött az államosítás, és Károly Róbert az uralkodói birtokhoz csatolta az erődöt. Aztán a század végén (1392) Luxemburgi Zsigmond jobbnak látta mégiscsak privatizálni Cseszneket (és további 30 falvat a környéken), ami így a Garai-családhoz került azok délvidéki birtokaiért cserébe. A vár történetét kreatív módon kirakott táblák magyarázzák, amik azonban sajnos helyenként legalább annyira töredékesek, mint maga az építmény. Bár így valóban autentikusabb.


 
Garaiék aztán átépítették a várat, ami a 15. század elején új alapokon emelkedett. Az alaprajz nagyjából ma is látszik: egy téglalaphoz csatlakozó ötszöget formázott, középen pedig udvar volt. Fennmaradt az északnyugati kapu feliratos szemöldökköve (a MNM-ban őrzik, de fentebb látható). A kő az 1424-ben végződött átépítésnek állít emléket, megnevezve Zsigmond királyt is, dekoratív elemként pedig a jók ismert Garai-címer siklója tekergőzik. (A Garaiaké volt ugye Siklós vára is, ezért van a címerpajzsukon kígyó.) Garaiékat igencsak szerethetik a helyiek, mert zászlókon, táblákon de még a jegyszedő bácsi táskáján is ott virít a tekergő siklós címerük.


Mint a legtöbb magyarországi várral kapcsolatban, a cseszneki vár esetében is számolnunk kell a törökökkel. A 16. század közepén a hitetlenek a Dunántúlra is benyomultak, Csesznek pedig végvárként funkcionált. És ez az a pont a vár történetében, ahol lehetőségünk lenne felhívni a fiatalok (és idősek) figyelmét a szenvedélybetegségek igen káros hatására. Megrázó történet következik!


A század második felében a hős Wathay Lőrinc, krónikák és énekek szereplője védte a várat a török ellen. Sikert sikerre halmozott, de úgy látszik a törököknek jobban ellent tudott állni, mint az alkoholnak. 1573-ban az egyik győztes csata után ugyanis bortól ittasan némi duhajkodásra szánta el magát. Egy régi puskaporral töltött ágyút akart elsütni, a közelben őrt álló pattantyús persze próbálta ezt megakadályozni, a kapitány azonban kikapta a kezéből a fáklyát, meggyújtotta az ágyú kanócát, ami aztán hatalmas robajjal szétrobbant. Egyikőjük sem élte túl az esetet. A fiatalok persze rögtön levonják a tanulságot: részegen ne menj ágyú közelébe. Én azonban nem konkretizálnám ennyire a dolgokat. Józanul is előfordul, hogy olyat teszünk, amire nem vagyunk büszkék, ittasan ez hatványozottan igaz. Lőrinc kapitány története szolgáljon tanulságul, hogy részegen senki ne csináljon semmit, mert talán megbánni sem lesz már lehetősége!


Gyermekvédelemben dolgozó barátnőm most elégedett mosollyal görgeti lejjebb a bejegyzést. De beszéljünk még valamiről, méghozzá a mai világban megkerülhetetlen marketingről. Semminek nincs hírértéke, ha nincs rendesen bepromózva, igaz ez a cseszneki várra. Csak remélni tudom, hogy a műemlékvár 2011. évi költségvetésének nagy részét nem a marketing vitte el, a szlogenjük ugyanis eufemisztikusan megfogalmazva is közhelyes: "Újra vár a cseszneki vár!" Egyetemeken és főiskolákon éveket eltöltő marketinges és kreatívos ismerőseimet azért lebeszélném arról, hogy fejüket a kemény cseszneki kövekbe verjék: remény van. A cseszneki vár honlapja azért elég jó, sok történelmi adattal, hasznos információkkal és fotókkal van megáldva.


Bízván abban, hogy rossz reklám nincs, mindenkit a cseszneki vár felkeresésére buzdítanék. Kulturális jelentőse mellett ugyanis a várból nyíló panoráma is lenyűgöző!

4 megjegyzés :

  1. Ha már ilyen konkrétan megszólított a blog nagyfokú műveltségről, széles látókörről és szellemességről ismételten tanúbizonyságot tevő Írója, hadd méltassam ezt a számomra igazán szórakoztató "kaleidoszkópot". Lelkesen követem figyelemmel időről időre az új és új, tartalmuk mélységében és változatosságában egyaránt frissítő meglepetésekkel szolgáló bejegyzéseket. Örömömre szolgál csomó olyan dologról olvasgatni itt (pont megfelelő mennyiségben), amik érdekelnek ugyan, de ha nem lenne ez a blog, bizony sose szereznék róluk tudomást. Úgyhogy köszi, grat, és csak így tovább!

    VálaszTörlés
  2. államosított, majd privatizált. tök jó Zsigmond sem tudta mit akart... hihi

    VálaszTörlés
  3. A stílus most is elkápráztatott; amellett, hogy rendkívül informatív ez a beszámoló is. Legszívesebben már most útra kelnék Csesznekre...
    (A morális tanulságok megvitatását pedig ajánlom a filozofikus hajlamú olvasók számára.)

    Gratulálok a cikkhez!

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a kedves szavakat, nagyon jól esik olvasni a pozitív visszajelzéseket! Remélem a későbbiekben is sikerül nektek tetsző bejegyzéseket produkálni :)

    VálaszTörlés