Anyuka kék svábkötényének redői

Végre úgy tűnik sikerül nagyjából időben írnom egy kiállításról, ugyanis a Ludwig Múzeum Hantai-tárlata egészen augusztus végéig látható még. Abszolút elfogult vagyok a Lumu-val kapcsolatban, így nyugodtan fel lehet készülni a csöpögésre. 

Szóval Hantai Simonnak már nagyon dukált egy kiadós kiállítás Magyarországon is, mert már a párizsi Centre Pompidou is rendezett neki retrospektív tárlatot. Bevallom, korábban az én fejemben is (?) csak morzsák utaltak Hantai festészetére, de miután az elmúlt évek aukcióin a "legdrágább kortárs magyar festővé" avanzsált, egyre nagyobb  hírverést kapott. Nagyon csúnya dolog, de a régi igazság itt is bejött,:Hantai 2008-as halála után robbanásszerűen nőttek meg az árai.

A kiállításon Hantai Simon első képei közül is láthatunk párat, a még Budapesten készül figurális korszakából, és a párizsi Breton-kör hatása alatt született szürrealista műveiből is elhoztak néhányat. Őszintén szólva ez a két terem tetszett a legkevésbé. Már a szürrealista képein is kísérletezett a geometrikus elemekkel és az új technikai lehetőségekkel (pl. olaj csurgatása grafikai műveken).

Művészetére nagy hatást tesznek Jackson Pollock munkái, akinek absztrakt expresszionista képei új, geometrikus irányba terelik Hantait. A '60-as évektől sajátos festészeti eljárást fejlesztett ki: ez a pliage. A lényege, hogy összehajtogatja a vásznat, bizonyos felületeit lefesti, így kihajtogatva a felületen elszórtan jelennek meg a festett részek, amik izgalmas alakzatokba rendeződnek. Az első ilyen pliage-képek sorozatba illeszkednek, és a Mariale nevet viselik, mivel Mária mindenkit befogadó és elfogadó szétterjesztett köpenyére utalnak. Úgy néznek ki, mint egy összegyűrt kötény redői - mint ahogy erre utal Hantai költő barátjának, Juhász Ferencnek a címben idézett sora is. 

Hantai több sorozatot is készített (Meun, Blanc), a kedvencem a Bendők, amire a fenti kép az egyik példa. Az összehajtogatott, több színre lefestett vászon valóban egy gyomorra hasonlít szétterítve.

A Lumu óriási, fehér falain nagyon jól érvényesülnek Hantai festményei. Levegős az egész kiállítás, kellemes benne sétálni, és megfelelően tárulnak fel a művek is. Ha valakinek van kedve kiszakadni a figuralitásból, ezen a tárlaton megteheti.

Bár a kísérő szövegek is jók, mindenképp érdemes megnézni a kiállítást kiegészítő filmeket, mert azok alapján megértheti a látogató a pliage technikát, és Hantai felesége, Bíró Zsuzsanna is irtó cuki dolgokat mesél az életükről. Sőt az is kiderül, hogy a vászon simogatás, kézzel való érintése révén bizonyos értelmezésben szexuális vonatkozása is van. 

Tényleg nagyon tetszett a kiállítás, sok újdonságot tudott mutatni. Az is hozzátett az élményhez, hogy egy nagyon kedves barátommal, egy igazi lovaggal nézhettem meg a tárlatot. Azóta is mindenhol Hantai látok: a csempei fúgáiban, a terméskő vonalaiban, a koszos konyhapulton.

Infók itt vannak a kiállításról. Illik megnézni, mégis csak a 20. század második felének egyik legismertebb magyar művészének munkásságát ismerhetjük meg.