Búcsú Rembrandt-tól

Tegnap bezárt a Rembrandt-kiállítás és ezzel együtt maga a Szépművészeti Múzeum is - 3 évre... Nagyon rossz belegondolni, hogy ilyen hosszú időre mellőzni kell a legnépszerűbb magyar múzeumot és kiállításait. Március közepén az apparátus egy része (kb. 60 fő) felköltözik a Várba a Nemzeti Galéria "A" épületébe. Hogy ott milyen kamarakiállításokat tudnak majd berendezni, az persze nem csak nekem, hanem valószínűleg nekik is kérdéses még. A felújítás nagyon is szükségszerű, ráadásul a múzeum és a műtárgyak is megérdemlik a méltó környezetet. Attól nem félek, hogy mostantól 3 évig nem lesznek színvonalas kiállítások Budapesten, és bizonyára az idegenvezetők is tudnak majd más kulturális programot ajánlani a turistáknak. De azért mégis csak hiányozni fog a Szépműv.

Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Szent Péter a börtönben

Amolyan személy búcsúként arra gondoltam, összegyűjtöm a kedvenc képeimet a Szépműv utolsó, Rembrandt-kiállításáról. Elsőnek jöjjön egy Rembrandt: a Szent Péter. Szerintem ez volt a tárlat legmeghatóbb festménye. A börtönben imádkozó apostol nagyon emberien, megtörten van ábrázolva. Kezeit összekulcsolja, egyszerű, barna ruhában mered maga elé ima közben, szalmán térdel. Mellette látjuk az attribútumát: az egyház kulcsait. A börtön tere nagyon egyszerű, ebből emeli ki Rembrandt a fény által Péter alakját. Irreális, szinte reflektorszerű a megvilágítás, de ez nem zavaró, hiszen a szellem fölényét, a lelki megvilágosodást jelképezi. Rembrandt nagyon finom átmenetekkel festi meg a felületeket, a sötét és világos részeket. Nekem az arc a legkifejezőbb: meggyötört, idős, szeretetre méltó, mégis méltóságteljes.

Johannes Vermeer: A katolikus hit allegóriája

Bármennyire is Rembrandt volt a kiállítás sztárja, elvakult rajongóként nekem a Vermeer-képek tetszettek a legjobban. A holland festő kb. 35 műve közül hármat hoztak el Budapestre, vagyis a vermeeri életmű majd' 9%-át láthatta a közönség! Hát a Katolikus hit allegóriája nem a legjobb képe. Sőt... A legpatetikusabb, legerőltetettebb. A protestáns Hollandiában valószínűleg magánmegrendelésre készült festményt Vermeer a szokásos jelképekkel látta el: a nőalak (=a katolikus hit megszemélyesítője) a világmindenséget szimbolizáló földgömbre teszi egyik lábát, az őszinte mondanivalót a kéztartása hangsúlyozza, mellette az asztalon, imakönyv, serleg és feszület: az oltáriszentség kellékei. Fölülről egy üveggömb lóg be, ami a Mennyország szimbóluma, a háttérben pedig egy Keresztrefeszítés-kép van. Az előtérben egy eltaposott gyík jelenti a Jó és a Hit győzelmét. Ami igazán "vemeeres": a drapériák ábrázolása, a bal szél függönnyel történő lezárása, a tér mélyítés és a szék, ami több művén is szerepel kellékként. A legszebben a fénypontok vannak megfestve, Vermeer szinte pointilista módon emeli ki fehér festékkel a csúcsfényeket.

Johannes Vermeer: Asztronómus

Vermeer a szokásos női beállításainak sémáját két alkalommal férfiakra is "ráhúzta". Bal oldalt ablak, onnan süt be a fény, a háttérben kép vagy térkép, asztal, szőnyegszerű drapéria, a főszereplő elmélyült munka közben, az ihletettség pillanatában van ábrázolva. Az Asztronómus és a Geográfus a kor tudományos fejlődését élteti. Kezük ügyében a foglalkozásuknak megfelelő tárgyak: éggömb/földgömb. A Geográfus érdekesség még az aláírás - Vermeer csak kevés képét szignálta, a név alatt pedig az évszám is látható.

Johannes Vermeer: Geográfus

Willem Claesz Heda: Terített asztal  sonkával

A "terített asztal" képeket imádom! Na nem a kaja miatt, hanem a festményekben elrejtett kis utalások miatt. Heda ennek volt a mestere. Többnyire előkelő polgárok étkezésébe pillanthatunk be: fényűző étkészlet, míves pohár, drága ételek. A bor és a kenyér hagyományos Krisztus-szimbólumok, a tengeri étkek azonban afrodiziákumnak számítottak. A hirtelen félbehagyott vacsora okát a kagylókban, osztrigában kell keresnünk: hatásuk gyorsan érvényesülhetett. Így figyelmeztet a festmény a földi hívságok felesleges hajszolására, és a valódi értékek fontosságára. 

Maga a kiállítás szerintem a Múzeum legjobb időszakos tárlata volt, remélem megéri kivárni a 3 évet, és annak letelte után egy modern és kellemes térben csodálhatjuk meg újra a Szépművészeti sztárjait.