Annyira megfogott mostanában Pinturicchio, hogy kénytelen vagyok újabb bejegyzést áldozni neki. A kiindulópont megint ugyanaz: a sienai dóm Piccolomini-könyvtára. A mai részlet azt a jelenetet ábrázolja, amikor III. Frigyes német-római császár költővé koronázza Enea Silviot. A múltkor már volt arról szó, hogy Piccolomini, a megrendelő nagybátyjának akart emléket állítani a freskókkal, így Pinturicchio képein az ő életét látjuk.
Pinturicchio: III. Frigyes német-római császár költővé koronázza Enea Silvio-t, 1502-7, Siena, dóm, Piccolomini-könyvtár |
A történet szerint V. Félix pápa Aachenbe küldte Piccolominit, hogy az újonnan megválasztott császárnál lerója tiszteletét. Enea Silvio élvezte a császár kegyét, aki kinevezte az itáliai küldöttet főjegyzőnek. Sőt elnyerte a babérkoszorút és a költők más privilégiumait is III. Frigyestől.
A helyszín egy város főtere, a koronázás az előtérben játszódik, hátul pedig egy lélegzetelállító rózsaszínes fantázia-palotát látunk. Hasonló álomszerűen ideális palazzokkal találkozunk Perugino és a fiatal Raffaello munkáin.
A felső szinten egy folyosót látunk, ami kazettás díszítésű, dongaboltozatos lefedést kapott. Kétoldalt háromszögletű oromzatok vezetik át az alacsonyabb szélső szakaszokhoz. A kialakítás a kutatások szerint Giuliano da Sangallo terveit veszi alapul, aki Lorenzo de' Medicinek ebben az időben álmodta meg a Poggio a Caiano-ban lévő palotáját. (Noha a palotát csak 1515-ben fejezték be, Sangallo tervei már 1505-től széles körben ismertek voltak.)
A palazzon kívül figyelmet érdemelnek még a ruhák is, a császár például gyönyörű díszítésű brokátruhát kapott, de a fegyveres alakok is tetszetősek. Mindenkinek más az arca, mindenki egyénített, változatosak a gesztusok, a figurák kommunikálnak egymással. Vegyük észre a részleteket is! Az égen egy sólyom most kap el egy ludat, a palazzo teraszán egy férfi és egy nő veszekszik, a bal oldali ablakban pedig egy nő tereget. Zseniális!